Az első skiccel kapcsolatban felmerült, hogy a lépcsők esetleg zavarják a természetes fény útját. 

A jelenlegi lépcső ott van, ahol a jövőbeli dolgozósarok ferde fala - szépen rákenve a falra a galérára vezető egykarú lépcső. Rettenetesen utálom a jelenlegi lépcsőt. Egyrészt, mert kényelmetlen, más részt, mert a helyiség leginkább megvilágított falára terpeszkedik.

Megvallom őszintén, a lépcső helyét kerestem a legtovább - alapvető szempont volt az, hogy kényelmes legyen, vagyis 30 cm mély belépéssel, hogy lefelé is a hasraesés réme nélkül mehessek.  A keskeny belépésű lépcsőkön lejönni pokol, különösen magassarkú cipőben. A jelenlegi lépcsőt annyira utálom, hogy a galériára napjában egyszer megyek fel - este aludni. Teljesen feleslegesen van begalériázva a légtér négyötöde, ha csak alvásra használom. Lent pedig klausztrofóbiásan szenvedek az alacsony belmagasságtól.

Az általam tervezett légtér ezt igyekszik megszüntetni - azzal, hogy  egyfelöl csak minimális területet galériázok, más részt a lépcsők kényelmesek (a magasságot is bemértem a magam lábaihoz, és ebből az derült ki, hogy 18 cm magas lépcsőket nem kell kettessével vennem felfelé, mint az ennél alacsonyabbakat - a 63-as lépcsőképlet ideje lejárt szerintem, többször kipróbáltam a 66 sokkal kényelmesebb!), és azzal, hogy nem két szint van, hanem a teret három különböző szintre osztom (a dolgozósarok 90 cm-vel magasabb a bejárati padlószintnél), sokkal kellemesebb átmenet képződik az alsó és felső szint között.

Visszatérve a természetes fény útjára - a lakás keleti fekvésű, a "legbenapozottabb" fal a dolgozósarok bal oldali, ferde fala, amit, reményeim szerint megpucolunk a vakolattól. A dolgozóasztallal szemközti ablakon bejövő fény útjában a galériára vezető lépcsősor alsó fokai vannak, legfeljebb. Ma, amikor a jövendő WC helyén van a főzőfülke, bár fala nincs, az a legsötétebb zug. Ezért választottam ezt a sarkot a tisztasági helyiségnek, bár a vizes csatlakozás is itt van, de ez másodrendű szempont volt.

Tudom, hogy a konyha nem kap természetes fényt - ennek megfelelően terveztem meg a mesterséges megvilágítását. A konyha a szomszédos lakással közös válaszfalon, kap egy 10 cm-es szerelőfalat a munkapult magasságában, és egy megerősítést a felső szekrények háta mögött. Igy az alsó és felső szekrénysor között maradó 40 cm sáv 10 cm-el beljebb lesz. Teljes 2,46 m hosszában, rejtett fénycsővel megvilágítom ezt a mélyedést, amit egyébként üveggel borítok. Kicsit akvárium-szerű hatást szeretnék elérni.

Amennyiben a dongaboltozatot sikerül szépen megpucolni a vakolattól, akkor szerzek a közepébe egy marokkói lámpát. Nagyon kevés látható lámpatestet szeretnék a lakásban, inkább csak a fényt, mint a fényforrást akarom látni, de a marokkói építészet és designe nagy tisztelője vagyok, és már régen szerettem volna egy  hagyományos marokkói lámpát - ebben a vörös téglaboltozatos térben azt hiszem otthonra lelne.

A másik mesterséges fényforrás, amit szeretnék alkalmazni, a hátulról megvilágított sótégla. Azt tervezem, hogy a galériára vezető lépcső alatt, egy a lépcsőt negativban is visszaadó formában építenék egy sótégla-betétet, amelyet hátulról megvilágítanék. A lépcső alatt a zuhanyozóval szembeni nyitással lenne a hűtőszekrény, ennek az oldalában jelenne meg a sótégla, a világítás pedig egyben egy belső világítás is, ami a sótéglán keresztül kifelé is áramlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.