Az én váram

Az elmúlt harminc évben rengeteg lakást alakítottam át. Magaméit és másokét. Huszonvalahány éven át ebből is éltem, bár nem vagyok építész. Van egy városgazdász és egy újságíró diplomám. Lakásokat nemcsak főiskolai tanulmányaim során terveztem, hanem az első épitész-férjemmel is nagyon sok pályázaton vettünk részt a hetvenes évek elején, és két lakásunkat is közösen alakitottuk át. Később, még egy projektet vezényeltem le egyedül, amikor a második férjemtől is elváltam, és a két kisgyerekemmel a VII. kerületben egy két szoba, félkomfortos lakást kellett otthonunká változtatnom. Izraelben mind a bérelt, mind a később, magamnak vásárolt lakásokat átalakitottam - lassan életvitelemmé vált, hogy ha "beteszem a lábam" egy lakásba, akkor ott a falak leomolnak... Megélhetésemként nemcsak terveztem az átalakitásokat, hanem magam is vezényeltem le az épitkezéseket - huszonkét év alatt 345 ilyen projektem volt. 2004-ben, amikor a budapesti, régi zsidónegyed miatt elkezdtem egy intenziv, internetes kampányt, még nem terveztem visszajönni. Három éven át ingáztam, és csak 2007-ben határoztam el magam arra, hogy lakást béreljek. Nagyon egyszerű, alig 30 négyzetméteres lakást, a nyóckerben. Aztán megint eltelt majdnem két év, amig kerestem a megfelelő lakást, de hiába néztem meg többszázat - igazán megfelelőt nem találtam. Egyre értelmetlenebbé vált az, hogy egy csomó pént fizetek azért, hogy béreljek egy lakást, amit nem igazán szeretek, de közben benne lakom... úgy döntöttem, hogy megveszem és átalakítom.Korábban, ritkán dokumentáltam egy-egy lakás átalakítását. Nem volt szükség reklámra, hiszen egy-egy jól végzett munka után mindig kaptam néhány újat, akik nemcsak azt látták, hogy milyen lett a lakás, hanem arról is informálódtak, hogy milyen szolgáltatást nyújtottam a megbízómnak. Mert egy lakásátalakítás nem csupán tervezésből áll, hanem a megrendelővel való intenziv emberi kapcsolatból - nekem kell ráhangolódnom az ő életére. Az átalakitott lakás a megrendelő igényeit kell tükrözze! Kezdetben "tervcentrikusak" voltak a lakásátalakításaim. A meglévő állapotról felmérési tervek, a bontásra és az építésre külön tervlap, megkapta a vízvezetékszerelő a maga tervét, és igen nagy figyelemmel kialakitott tervet a villanyszerelő - a világítástechnika egyre fontosabbá vált az évek során. Izraelben nem a radiátorok méretezése, hanem a légkondicionálók rendszere volt a téma - vagyis erre is készült szerelési terv. Ezen felül a burkolatkiosztás, minden helyiségben, különös tekintettel a fürdőszobákra, amelyekből minimum kettő volt egy közepes lakásban is, nagyobbakban még több. Itt, természetesen a falburkolatra is ki kellett térjek. Kihagyhatatlan volt az asztalos-tervdokumentáció, legalább a konyhabútorra és a fürdőszobai, beépített bútorokra vonatkozóan, de az elégedett kilens rendszerint más bútorokra is kért javaslatot. Az elmúlt tíz évben már, szinte minden projektben az utolsó kép felakasztásáig, a kert, vagy a terasz növényzetének beültetéséig kísértem a megvalósítást. A tervek ugyan fontosak voltak ezekben az esetekben is, de a hangsúly áttevődött a megvalósitás minden apró részletére - rengeteg munka, de egyre jobb eredmények születtek. Viszont, itt, Magyarországon, az emberek kevéssé ismerik ennek az épitkezés-fajtának a szépségeit és a buktatóit. Nemcsak a megrendelők, az épitészek sem eléggé. Ezért döntöttem úgy, hogy most, amikor magam vagyok a megrendelő, a tervező és a kivitelező is, dokumentálom a folyamatot. Szerintem, tanulságos lesz...